Üdv, Minna-san! (:
Igen, élek még! :'D Kicsit elhavazva, kicsit vegyes érzésekkel, de határozottan élek. :)
Mint (gondolom) már tudjátok, most fogok ballagni és érettségizni. Félek-e? Nem. A tudatlanok teljes nyugalmával vágok neki. (Mondom ezt most. Aztán hétfőn, az emelt magyarnál idegbeteg leszek, az tuti.)
Milyen érzés végzősnek lenni? Egyrészt ugyanolyan, mint eddig. Másrészt izgalmas, szórakoztató, fárasztó és borzalmas. :) Hogy lehet egyszerre ennyi mindent érezni? Ohohó, nagyon könnyen. :D Az osztály ebben az utolsó 2-3 hétben nagyon jól összejött. Nekünk izgalom és vita kell, hogy összefogjunk, de akkor jól megy. :D Viszont tudom, hogy nem látom őket többet az életben, csak néha-néha. Persze, lesz, akivel többet találkozok, de nem is próbálom áltatni magam olyannal, hogy majd összejár az osztály, vagy hogy 5 embernél többel tartani fogom a kapcsolatot. Ez kicsit fáj, ugyanakkor 5 év után (illetve van, akikkel 9 év után) már kicsit sok is volt néha belőlük, egy részem már várja az új emberekkel való találkozást. A sulim a legkevésbé sem fog hiányozni. Az épület maga csodaszép, és gyönyörű parkja van, úgyhogy az biztos mindig nosztalgikus érzést kelt majd bennem, de ha az itteni évekre gondolok, nem sok jót érzek. Oké, elismerem, az elején nagyon jó volt, ötödiktől olyan nyolcadikig. Nem mondom, hogy az osztály nagyon összetartó lett volna, de ott is voltak barátaim, összekovácsolódtunk a végére, és úgy az iskola színvonala is sokkal jobb volt. Aztán egyre gázabb lett minden, egyháziak lettünk, ez a nulladik év is egy nagy hülyeség volt, csak öregedtem vele. (Meglett a nyelvvizsgám, ez egy pozitívum, persze, de angolból is sikerült, pedig nem voltam nulladikon belőle.) Ellenben ebben a tanévben ott volt a szalagavató, ami igenis életem fénypontja volt. Amiatt maradtam az iskolánkban, mert ott akartam szalagavatózni a többiekkel, és ez meg is lett, tökéletes és fantaszikus volt, ellenben az év nem nyújtott több olyan remekséget. Ez a vége még egy szárnyaló pont, hogy az osztállyal összejöttünk, de a többi kínlódás volt, és utáltam minden percét. A barátokkal is elszeparálódtunk egymástól, egyedül Judó és Mariska maradtak igazából mellettem, és ezért nekik nagyon hálás is vagyok, nélkülük nem is tudom, mi lett volna velem. A többiek... elszakadtak tőlünk, ki így, ki úgy.
A szerenádokkor még nagyjából együtt volt azért az osztály, azok nagyon viccesek voltak. :) Inkább azokról beszélek. xD Hétfőn voltunk egy közeli nagyvárosban. Négy tanárnőhöz mentünk, ebből egynek csak az ablaka alatt énekeltünk (szerenádoztunk szó szerint :D), és másnap vendégelt meg a suliban, egy másik tanárnő pedig egy órával az érkezésünk előtt értesült róla, hogy aznap megyünk. :D Ettől függetlenül nagyon jó volt. ^^ Olyan házakban laktak a tanárok, hogy te jó ég. o.O Villa villa hátán! (Bár tuti, hogy nem a tanári fizuból vették őket... xD) Kedvesek voltak egyébként nagyon. :) Mi meg jó hangosan énekeltünk cserébe. :D Az egyik tanárnőnél vicces volt, mert megérkeztünk, énekeltünk, és sehol senki. Na jó, énekeltünk tovább. Már 3-4 dalt elénekeltünk, és nem jött ki senki, se ajtónyitás, se semmi. Végül már csengettek, azután jött ki. És miért csak akkor? "Úgy voltam vele, hagy énekeljetek." xD Köszi.
Kedden itt szerenádoztunk. Először a suliban volt egy közös szerenád a másik osztállyal, amikor megvendégeltek a tanárok, akikhez nem mentünk házhoz. A kaja nagyon jó volt, tiszta terülj-terülj asztalkám volt előttünk, dugig sütivel meg szendviccsel, de maga a szerenád nem tetszett. Nem bírom a másik osztályt - igazából szinte senki nem bírja őket tőlünk -, és voltak olyan mozzanatok, amikor csak lestünk, hogy mi a fene. Hehe, az énekléskor lemostuk őket... :3 Hangosabbak is voltunk, mint ők - dacára annak, hogy Myra átállt hozzájuk (a sötét oldalra), mert volt náluk Bence (Myra barátja). Aztán mikor egy dalnak vége lett, Dancsy hangosan belekezdett egy új számba, amiről kiderült, hogy a másik osztály nem tudja. xD Hahaha. Mindenesetre mi szépen, hangosan elénekeltük egyedül is. x3 Azután ők kezdtek bele egy számba - Myra papírjáról (-,-) -, amiről azt hitték, nem tudjuk, de bukták, mert gyorsan bekapcsolódtunk, és akkor is leénekeltük őket. ^^ Höh, csigusz, ennyi. A közös éneklés és megvendégelés után volt némi pihenő, és este nyolckor indultunk a tanárokhoz. Megint négy helyen voltunk, pontosabban az utolsó pillanatban egy ötödiket is beszerveztünk. Jó volt nagyon, még jobb is, mint az előző napi. :D Hiába, a sétálásnak megvan a maga szépsége, pláne, ha közben már minden vacakot énekelünk, ami csak eszünkbe jut. (Pálinka szerelmem, légy az enyém~) Ráadásul rengeteget hülyültünk, senki nem rúgott be hányásig, ami meglepett, de nagyon pozitívan. :) Hajnali fél háromkor értünk haza, bár már csak páran voltunk akkor az utolsó helyen, az érseki megbízottnál. Fiatal pasi, igazából jófej, csak nem épp papnak való, pedig az. :'D (Iszik, cigizik és nőzik. Milyen pap az ilyen?)
Szerdán nem volt szerenád, mert délelőtt bolondballagás volt, délután pedig főpróba, majd mentünk unokatesóm ballagására, és ezek a kis drágák (az osztálytársaim) nem szerveztek akkorra szerenádot. :3 Fuhh, a bolondballagás... :D Kalóznak öltözem (hehe, Mari arájának, igen, Masika kedves :D), és szerintem tök jól össze is jött a szerkó. Mondjuk már nyár óta szedegettem hozzá a cuccokat, szóval nem volt véletlen. Volt rendesen kardom, pisztolyom, szemfedőn, kendőm és kalapom, fülbevalóm (egy halálfejes és egy nagy aranyszínű gyűrűs), emellett egy kalózos barna ingben, fekete cicanaciban és rövidnadrágban és hosszú szárú csizmában pózoltam. Csak stílusosan. xD Eszméletlen jó érzés volt, hogy végre mi kentük ki a törpéket, és nem minket a nagyok. :D Fekete rúzst vittem magammal (plusz három másikat a biztonság kedvéért), és az ismerős arcokat mind kimázoltam. :3 Volt, aki X-et kapott, volt, aki Luffys sebhelyet, és a kiváltságosak fekete puszit. ^^ Fárasztó ám énekelve végigmasírozni az iskolán! Nem gondoltam volna, hogy ennyire az... Ráadásul mentünk a városban még egy csomó helyre: két oviba, két általános iskolába, egy felsős suliba és kétszer a nyugdíjasokhoz (két külön helyre). Fárasztó. o.O De a gyerekek nagyon aranyosak voltak. :D Egyszer elvesztettem a pisztolyomat, ezért amíg a többiek mentek egy suliba, én visszamentem pont anyumék sulijába (mármint ahol Anya is tanít), hogy megkeressem. Néztek egyet, hogy újra kopogott egy bolond. :D Végigjártam az iskolát, a környező járdákat, ahol mentünk, és tudjátok, hol volt a pisztoly? A fűben, ahonnan tovább akartunk indulni. -.-" xD De nem bánom, mert mikor visszamentem, volt egy kisebb csoport az udvaron, és nagyon imádnivalóak voltak. :) Lelkesek voltak, kértek mindenhová rúzst. xD Bezzeg a sulinkban rendesen menekültek, cöhh. :D Kedvenc beszélgetéseim az alsós suliban:
- Te tényleg kalóz vagy?
- Hát persze, mi más lennék? Hajózok az óceánokon és tengereken!
- De akkor mivel jöttél ide?
- Biciklivel.
- De a kalózok is nem bicikliznek!
- Loptam. Tudod, kalóz vagyok. De neked ilyet nem szabad!
És a másik, ami igazából csak egy kérdés volt, de nagyon nevettem: "Gyüssz még vissza?" xD
Az ovisok és a nyugdíjasok is aranyosak voltak, bár őket nem lehetett kifirkálni, de az ovisok le voltak nyűgözve, az idősek pedig integettek meg csomószor megköszönték és sok szerencsét kívántak az érettségihez. :)
Lényegében a bolondballagáskor lejártam a lábamat a magassarkú csizmában. Ráadásul totál szomjasok voltunk, beugrottunk énekelni Judó anyukájához, aki egy kocsmában dolgozik, és olyan drága volt, hogy mindenkinek adott egy pohár ásványvizet. *-* Azóta ő lett a 13.a védőszentje. :D
A főpróba baromira unalmas volt. Hatalmas hátsó udvar van, erre olyan szarul állítottak be minket, hogy a háromnegyed udvart elfoglalja a két osztály, és nagyjából senki nem fog elférni a betonon. -.-" Sebaj, éljen a ballagás. Nagyon remélem, hogy nem fog esni az eső, mert semmi hangulatom az aulában "elballagni".
Szerencsére viszonylag hamar vége lett a főpróbának, ezért hamar hazaértem, de már annyira fájtak a lábaim, hogy majd' megvesztem. (Igen, kellett nekem magassarkúban menni.) És otthon anyáék kedvesen kijelentették, hogy azt ugye tudom, hogy unokatesóm ballagására is magassarkúban kellene mennem. xD Hát kész voltam. :D De nagyjából helyrejött a lábam, és ott nem sokat kellett állnunk, illetve de, de azzal nem volt gond. :) Szép volt a ballagása, csak egy végzős diák vagy egy óráig mondta a beszédét. o.O Számoltál, hat oldal volt. HAT!! Ráadásul szerintem hatos betűmérettel... Bár lehet, hogy csak 5,5-ös volt... A ballagás utáni vacsora (mert ötkor kezdett a ceremónia) nagyon jó volt, sokat nevettünk, és ami kellemesen meglepett, nagyon sokat beszélgettünk unokatesómmal. Három fiú unokatesóm van ott, kettő már elballagott 3-4 éve, de nem nagyon tudtunk előtte beszélgetni, valahogy nem volt téma, vagy nem is tudom, olyan szűkszavúak voltak. De most a ballagó unokatesómmal nagyon eldumáltunk! Feljött a tabló, az osztály, a ballagás, minden. Közös témák. :D
Hajnal egykor értünk haza onnan, és délután fél kettőig aludtam. :'D Este mentünk szerenádozni az osztályfőnökhöz. Ez is jó volt, a végére már csak a fél osztály maradt ott, de jókat szórakoztunk. :D Judóval, Myrával, Csillámbarival és Kellyvel jöttem haza, Kelly itt aludt nálunk. :)
Holnap pedig ballagás. Tíz órakor kezd, de már jóval előtte ott kell lenni, mert tarisznyaátadás meg ilyesmi lesz. Azt hiszem. Nyolcra megyek fodrászhoz, a kozmetikust most kihagyom, majd alkotok itthon valamit, műkörmösnél meg már múlt hét csütörtökön voltam. Nézzétek el nekem a helyesírási hibákat, a körmök miatt vannak, nagyon nehéz bennük pötyögni. Már egy órája írom a bejegyzést. ^^"
A tablónk sikeresen elkészült! :D Gyönyörű lett, már be is van keretezve. :) Végül nem lett túl kreatív vagy vicces, de éppen eléggé szép ahhoz, hogy kitűnjön. És sokkal szebb, mint a másik osztálya, muhahaha. :D Az basszus nem semmi. Az osztályfőnök képe a legnagyobb, a diákoké feleakkora (nem viccelek), a tanároké meg még annak a fele. o.O Alig egocentrikus tanárnő az osztályfőnök... :D
Oh, jut eszembe, befejeztem valamelyik nap a Hataraku Maou-sama! c. animét. (3 rész volt még belőle, csak nem hagytam ott.) Hát, elment egynek. Igazából a befejezése egy nagy semmi, totál elvarratlan, de talán direkt. A grafikája nagyon szép volt, nekem a zenéi is tetszettek (mármint az OP és ED), a történetet viszont butaságnak tartom olyan szempontból, hogy a nagy félelmetes démon nagyúrból egy kis semmilyen, totál erőszakmentes srác lett. Persze, nagyon kis édes volt, de az egyetlen nagy epic megmozdulása számomra az volt, amikor rendre utasította a krokodilokat. Ellenben vicces volt, és kikapcsolt, ez jó pont. :) Asielt (vagy Ashiyát, ahogy jobban tetszik :D) nagyon bírtam, olyan kis hülyén-talpnyalósan cukorborsóka volt, hehe. :D Na, ha pontot kellene rá adnom, mert kritikát írni nincs időm, akkor 10/8-at mondanék. Negatívuma nem nagyon van (a Démon Nagyúr nem démoni dolgon kívül), de nem is fogott meg.
Na, ennyit mára, és még jó pár napra. :D Hétfőn emelt magyar érettségivel kezdek, drukkoljatok! :) Sok sikert minden érettségiző társamnak - akik ELTE japánra akarnak jönni, pláne, illetve inkább nem, írjátok minél rosszabbra, hogy engem is felvegyenek. :D
Puszipá, kellemes hosszú hétvégét~ (:
AJÁNLOM AZ OLDALT
